Szófaj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A hagyományos nyelvtan értelmezésében a szófaj szavak osztálya, amelybe a szavakat általános lexikális jelentésük vagy ennek hiánya, valamint alaktani és mondattani jellegzetességeik alapján sorolják.
A szófajokat több módon osztályozzák:
- fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés megléte vagy hiánya szerint:
- – meghatározott (konkrét vagy elvont) fogalmi tartalmúak: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó
- – meghatározott fogalmi tartalom vagy lexikális jelentés nélküliek: névelő, elöljárószó (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint az indo-európai nyelvek), névutó (egyes nyelvekben, mint a magyar nyelv), kötőszó, partikula, indulatszó. Az idetartozó szavak, az indulatszókon kívül, viszonyszók, azaz kizárólag nyelvtani viszonyokat fejeznek ki.
- alakuk változó vagy változatlan jellege szerint:
- – nyelvtani viszony kifejezése céljából változtatható alakúak: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, névelő (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint az újlatin nyelvek)
- – változatlan alakúak: határozószó, elöljárószó, névutó, kötőszó, indulatszó, partikula, névelő (ez utóbbi egyes nyelvekben, mint a magyar)
- mondattani funkció megléte vagy hiánya szerint:
- – meghatározott mondattani funkcióval rendelkezők az egyszerű mondat keretében: főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, határozószó, indulatszó
- – meghatározott mondattani funkció nélküliek az egyszerű mondat keretében: névelő, elöljárószó, névutó, kötőszó
- egyéb osztályozás szerint:
- – ige
- – névszók: főnév, melléknév, számnév, névmás
- – egyéb önálló szófajok: határozószó, igenév, indulatszó
- – nem önálló szófajok: igekötő, névutó, névelő, kötőszó, módosítószó
Forrás
- Constantinescu-Dobridor, Gheorghe [1980]: Mic dicţionar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kisszótára). Albatros, Bukarest
- Rácz Endre; Takács Etel [1990]: Kis magyar nyelvtan. Gondolat, Budapest